🍪 The First Almond-Chocolate Cookie

Yesterday, I baked my first “free-from” cookie. I won’t spoil the fun—but from the given recipe, I only ended up with five little cookies.

I’ve tried my hand at gluten-free baking a few times, but let’s be honest—gluten-free flour has made my cookies turn out more like Uncle Joe’s shoe sole. (Sorry to all the Uncle Joes out there—one of my grandpas was one too.)

So a little Gina-style foreword.

This page was created so I can share my baking experiences with you on a separate platform.

This blog will be written in three languages: English, Hungarian, and Spanish. I’ll get a bit of help with the Spanish part, but I’m hoping I’ll be able to manage that myself in time.

The Hungarian posts will probably be the funniest, because judging by how little my English colleagues get my jokes… I might as well write in Urdu instead—those colleagues actually get humor!

Spanish is a completely new area for me, though.

Maybe the apple didn’t fall so far from the tree after all. If you know my Dad, you’ll understand what I mean.

Anyway, the main thing is—this blog will be just as honest as my private blog over at dorkalujza.uk, which I write only in Hungarian, and I don’t see that changing anytime soon.

By honest, I mean that if a recipe doesn’t work or turns out to be inedible crap—I’ll still write about it.

I’ve noticed that so many recipes online are hyped like, “It’s sooo delicious!”—and then you try it and… well, the results speak for themselves.

Another pet peeve: when a recipe says, “Prep time: 15 min / Cook time: 40 min,” and suddenly you find yourself two hours deep into cooking, only halfway done.

First, we’re going for sugar-free bakes—especially those that are suitable for people with leptin resistance. Because it’s not just sugar that’s the enemy.

So, let’s dive into yesterday’s cookie review:

⸻

RECIPE:

• 100g almond flour

• 1 egg

• 2 tbsp melted coconut oil

• 2 tbsp erythritol

• 1/4 tsp baking powder

• 30g sugar-free dark chocolate (finely chopped)

• A pinch of salt

• 1 tsp vanilla sugar (sugar-free)

Mix the dry ingredients, then add the egg and coconut oil. Combine well. Finally, stir in the chopped chocolate.

Form into balls—easy.

Line a baking tray with parchment paper and pop them on.

Bake at 170°C (less if your oven has a fan) for 12–14 minutes.

Soon, the sweet smell of chocolate will fill your home.

Take them out, let them cool slightly on the tray, then serve—and munch!

But be careful… because honestly, I don’t think these are very tasty. The base recipe isn’t bad, but it could use some tweaking.

Out of the 5 cookies, 3 ended up in the trash. 😅

To celebrate this, I baked brownie cookies today—of course, I can’t eat those because they contain all the “forbidden fruit” ingredients for me.

BUT I won’t pretend I never eat stuff I’m not supposed to.

Truth is, I’m more mindful now—about myself, my body, the signs it gives me.

Because that’s how we really find out what works for us—what causes issues, what makes us run for the bathroom, or what bloats us up so bad that we’re praying in tears for a good fart.

Here’s a picture of the brownie cookie anyway.

If you want the recipe, just message me—I’ll send it over.

Next week, I’ve got a coconut sponge miracle coming your way.

Have a lovely day, and thanks for reading. 💛

Az első mandulás – csokis keksz

Tegnap meg is sütöttem az első mentes kekszemet. Nem akarom lelőni a poént. A receptből ami meg volt adva mindössze 5 darab kekszecske készült. Néhányszor már megpróbálkoztam a mentes sütikkel de hát a glutén mentes liszttől is olyan lett mint Józsi bácsi cipő talpa. – bocsánat a Józsi bácsiktól. Amúgy az egyik Nagypapám is az volt. 

Nah tehát némi előszó olyan Ginásan. Ez az olda azért jött létre, hogy külön platformon írhassak nektek a sütési élményeimről. 

A blog három nyelven fog íródni. Angol, magyar, spanyol. Utóbbiban kapok némi segítséget de idővel remélem már nem kell. Bizonyára a magyar lesz a viccesebb mert ha abból indulok ki, hogy az angol kollégáim mennyire nem értik a viccet akkor inkább az Urdu nyelvet kéne választani mert az ezt a nyelvet beszélő kollégáim értik a mókát. A spanyol meg egy teljesen új terület. Lehet még sem estem olyan messze attól a bizonyos fától. Aki ismeri Édesapámat az most ezt is érti. 

A lényeg, hogy ez ugyanolyan őszinte blog lesz mint a privát blogom amit a dorkalujza.uk címen találtok azt csak magyarul írom ès ezen nem hinném hogy fogok változtatni. 

Az őszinteséget arra értem, hogy ha egy recept nem jó vagy a végeredmény egy ehetetlen szar lesz akkor is le fogom írni. Csak mert megfigyeltem, hogy rengeteg recept úgy van eladva a szociális médiában, hogy ez mennyire finom aztán elkészíted magadnak és hát nem pont ez a hatás vesz körül. A másik az, hogy külön szeretem amikor oda van írva, egy teljesen mindegy milyen recepthez – nem feltétlenül süti lehet ez egy tészta. Előkészület 15 perc, elkészítés 40 perc aztán azt veszed észre, hogy két órája robotolsz a konyhába és a művelet felénél tartasz. 

Első körben megcélozzuk a cukormentes sütiket karöltve az olyanokkal amiket egy leptin rezisztenciás egyén is ehet. Mert nem csak a cukorral van a baj. 

Fogjunk is bele a mai vagyis a tegnapi keksz kivesézésébe: 

RECEPT: 100 GR MANDULALISZT, 1 TOJÁS, 2 EVÕKANÁL KÓKUSZOLAJ (olvasztva), 2 EVÕKANÁL ERITRIT, 1/4 TEÁSKANÁL SÜTÕPOR, 30 GR CUKORMENTES ÉTCSOKOLÁDÉ (apró darabokra vágva), CSIPET SÓ, 1 TEÁSKANÁL VANILIÁS CUKOR (cukormentes). 

Összekeverjük a száraz hozzávalókat, ezután hozzáadjuk a tojást, a kókuszolajat majd össze keverjük végezetül pedig az apróra vágott csokoládét. Golyó formázás, könnyū lesz. Béleld ki a tepsit sütõpapírral majd dobáld rá. Sütõ 170 fokra, ha légkeveréses a sütõd akkor lehet kevesebb. 12-14 percig sütjük. 

A csokoládé finom illata hamar beteríti a lakást. Kivesszük a kekszeket, hagyjuk a tepsin langyosra hūlni, majd tegyük tányérra és hammm bekapjuk de csak óvatosan mert szerintem ez nem egy finom keksz. Vagyis az alap recept nem rossz de ha van rajta mit javítani. Az 5 kekszbõl 3 a kukában végezte. 

Ennek örömére ma brownie kekszet sütöttem persze ebbõl nem ehetek mert ebben miden olyan finomság van ami tiltott gyümölcs számomra DE nem fogok álszenteskedni, hogy nem eszem olyat amit nem lehet. Tény, hogy most még tudatosabban figyelek magamra, a testemre, a jelzésekre. Mert igazán így jövünk rá arra, hogy kinek mit lehet, hogy kinek mi az ami  gondot okoz, amitõl a wc-re kell rohanni vagy éppen olyan has puffadásunk lesz, hogy könnyek közt imádkozunk egy jó fingásért. 

Azért hagyok itt egy képet a brownie kekszrõl. Ha valakit érdekel a recept írjon és elküldöm. 

Jövõ héten egy kókuszos kevert csoda fog várni titeket. Kellemes napot,

Köszi, hogy elolvastad.

🍪 La primera galleta de almendra y chocolate

Ayer horneé mi primera galleta “sin”.

No quiero arruinar la sorpresa, pero del recetario original… solo salieron cinco mini galletas.

Ya he intentado varias veces hacer dulces sin gluten, pero sinceramente… la harina sin gluten hace que queden como la suela del zapato del tío Pepe. (Perdón a todos los tíos Pepe. Uno de mis abuelos también se llamaba así.)

Unas palabritas antes, al estilo de Gina:

Este blog nació para tener un espacio separado donde contaros mis aventuras reposteras.

Lo escribiré en tres idiomas: inglés, húngaro y español. Para el español recibiré un poco de ayuda, pero con el tiempo espero no necesitarla.

Seguramente el húngaro será el más gracioso, porque si me baso en que mis compañeros ingleses no entienden ni un chiste, mejor debería escribir en urdu, que esos compañeros sí que pillan la gracia.

El español es un mundo nuevo para mí.

Quizás no he caído tan lejos del árbol… Quien conozca a mi padre entenderá lo que digo. 😉

Lo importante es que este blog será igual de honesto que mi blog personal: dorkalujza.uk, que solo escribo en húngaro, y eso no creo que cambie.

Con honestidad me refiero a que si una receta no sale bien, o el resultado es una basura incomible, también lo voy a contar.

Porque me he dado cuenta de que muchas recetas en las redes sociales te las venden como “¡súper ricas!”, y cuando las haces tú, pues… no es para tanto.

Y otra cosa que me molesta: cuando ponen “15 minutos de preparación, 40 minutos de cocción”, y al final llevas dos horas en la cocina y vas por la mitad.

Por ahora me centraré en recetas sin azúcar, aptas también para personas con resistencia a la leptina. Porque no solo el azúcar es el problema.

Vamos con la autopsia de la galleta de ayer:

⸻

RECETA:

• 100 g de harina de almendra

• 1 huevo

• 2 cucharadas de aceite de coco (derretido)

• 2 cucharadas de eritritol

• 1/4 de cucharadita de levadura en polvo

• 30 g de chocolate negro sin azúcar (picado en trozos pequeños)

• Una pizca de sal

• 1 cucharadita de azúcar de vainilla (sin azúcar)

Mezcla los ingredientes secos.

Después añade el huevo y el aceite de coco. Mezcla bien.

Finalmente, incorpora el chocolate picado.

Forma bolitas (es fácil), ponlas en una bandeja con papel de hornear.

Horno a 170°C (menos si es con ventilador), durante 12–14 minutos.

Pronto el delicioso aroma del chocolate invadirá tu casa.

Saca las galletas, deja que se enfríen un poco sobre la bandeja, luego pásalas a un plato y… ñam.

Pero con cuidado… porque sinceramente, no creo que estén tan buenas.

La receta base no es mala, pero hay margen de mejora.

De las cinco galletas, tres acabaron en la basura. 😅

Para celebrarlo, hoy horneé unas cookies tipo brownie.

Por supuesto, no puedo comerlas porque tienen todo lo que me está prohibido.

PERO no voy a fingir que nunca como cosas que no debo.

La verdad es que ahora presto más atención: a mí misma, a mi cuerpo, a las señales que me da.

Porque así es como realmente entendemos qué nos sienta bien y qué no. Qué nos hace correr al baño, o qué nos hincha tanto que acabamos llorando y rezando por un buen pedo. 💨😂

Si alguien quiere la receta, que me escriba y se la mando.

La semana que viene os espera una maravilla de bizcocho de coco.

¡Que tengáis un buen día y gracias por leerme! 💛